Az „ágyéktámasz-implantátumok” általában a belső gerincrögzítő rendszereket (például lábfejcsavarokat és hajtórudakat) vagy a testközi fúziós ketreceket jelentik.
Titánötvözet: Jelenleg a klinikai gyakorlatban legszélesebb körben használt anyag. Kiváló biokompatibilitást és korrózióállóságot kínál; rugalmassági modulusa szorosan megegyezik az emberi csontéval, segít minimalizálni a „stresszvédő” hatást, és nem zavarja a posztoperatív MRI-vizsgálatokat.
Poliéter-éterketon (PEEK): nagy{0}}teljesítményű orvosi polimer. Elasztikus modulusa szorosan illeszkedik a csontszövethez, hatékonyan megakadályozva a stresszkoncentrációt; radiolucens (röntgensugárzáson félig-átlátszónak tűnik), megkönnyíti a képalkotási értékelést; és nem okoz idegen fémtest érzetét. Általában testközi fúziós ketrecekhez használják.
Rozsdamentes acél: Nagy szilárdságáról és alacsony költségéről ismert hagyományos rögzítőanyag. Nagy sűrűsége és a képalkotást zavaró műtermékek kialakulására való hajlam miatt azonban alkalmazása a modern gerincsebészetben fokozatosan csökken.
Kobalt-krómötvözet: A nagy keménység és a kiváló kopásállóság jellemzi, ezért gyakran használják nagy teherbírást igénylő-alkalmazásokban; azonban egyes egyéneknél fennáll a fémionallergia kockázata.
